A Lyme-kór egyik meghatározó tünete a fáradtság. Nálam, aki már egy jó ideje átestem a betegségen, és természetesen sokunknál, megmaradt a krónikus fáradtság szindróma. Nos, ez aztán egy utálatos dolog! Ha akarod, ha nem, fáradt vagy reggel, délben, este, ha pihentél akkor is, ha nem még jobban. A stressz és a megterhelés ugyebár még fokozza mindezt. Nekem tipikusan megfázásos hangom lesz, esek össze -ahogyan a kollégám szokta mondani, beesek az értekezleten az asztal alá-  amikor már tetőzik a tünet. Aztán elkap a szédülés, zúg a fülem, végső esetben látászavar jön létre. Nehezemre esik minden mozdulat, megerőltető a beszéd, de még a szemeim nyitva tartása is.

Muszáj ledőlni egy picit takarítás, főzés, bármiféle tevékenység közben. A munka egy másik terület, ott nem engedheti el az ember magát, legalábbis én tartom magam. Az évek során sikerült megtanulnom a módját, hogy mások ne lássák rajtam a problémát. Persze, aki közelről ismer, észreveszi például a szememen. De kitartok, amint kilépek a házból, fátylat terítek a rosszullétre. Sok idő és energia kellett ahhoz, hogy ezt elérjem, őszintén szólva nem is mindig könnyű. Aztán, ha hazaértem... Gondolom, éppen ezért telnek az ünnepek és zsünnapok nehezebben, vagyis akkor erőteljesebben jelentkeznek a bajok, mert már nem tartom magam, utat engedek a test rezgéseinek. Régen a nagy fáradtság érzése sírásba torkollott, ma már lelkileg sokallta erősebb vagyok, ritkán sírok és nem esek kétségbe akkor sem, ha a konyha padlóján térek magamhoz. Megedzett a Napi Lyme.

Tovább boncolgatva a tényeket, felmerül a kérdés, miként viszonyul ehhez a környezetem? Először is jómagamnak kellett elfogadni és átértékelni a helyzetet, szembesülni azzal, hogy én sohasem leszek fizikailag erős, nem bírok hegyeket mászni, nekem több idő szükségeltetik a regenerációhoz, hogy engem jobban leszív egy-egy nap, mint az átlag embert, Bevallom, elkeseredtem már egy párszor, nem akartam együtt élni a krónikus fáradtsággal. De nincs más választás. Az évek megtanítottak a pihenés fontosságára, az elfogadásra és a testem reakciójának megértésre. Folyton folyvást kísérletezek, mivel tehetem jobbá, könnyebbé a mindennapokat ebből a szempontból .

A családom ismeri a tényeket, tudják, mennyi a teherbírásom, szidnak is, ha túlvállalom magam. Mert én is tisztában vagyok vele, hogy nem kell mindent egy nap alatt véghez vinni, mégis hajlamos vagyok rá, ha jól érzem magam, de annak meg is lesz a böjtje,

Barátságok jó mércéje a Lyme és tünetei. Nem beszélve a párkapcsolatokról. Óriási toleranciával és empátiával rendelkező partner jön csak számításba. Én magam is kiakadok olykor a fáradtságtól - az ízületi fájdalmakról még nem is szóltam -, nemhogy egy férfi, ha azt érzékeli, hogy én ezt sem bírok meg azt sem. Jártam már úgy, hogy rendezvényről kellett hazamennünk, mert rosszul éreztem magam. A fiú kirakott a ház előtt, többé színét sem láttam. De olyan is előfordult, hogy elájultam, és magamra hagyott. Az élet kiszűri ezáltal azokat, akiket nem hozzám rendelt a sors. Természetesen mentek tönkre kapcsolatok emiatt, vágták a fejemhez nem egyszer, hogy "Te állandóan fáradt vagy,  " Folyton csak otthon ülünk vagy fekszünk, mert nem vagy jól! " " Nem is akarsz..." és a többi. Igen, tituláltak már lustának is. Amely szavak akkor persze kellemetlenül érintenek, fájnak, mert nem tehetek róla. Nem lusta vagyok, csak a Napi Lmye...

Mentés