Hetek teltek el az utolsó bejegyzésem óta, de a hetek múlásával csak némileg javult a helyzet, bár nem oly mértékben, mint ahogyan vártam. A kórházi kezelés sokat nyomott a latba, az infúzió-kúra, a fizikoterápia és a pihenés összességében enyhülést hozott. Csak éppen addig, vagyis pontosan addig, ameddig tartott a kíméletes életmód. Amint visszatértem a megszokott kerékvágásba, máris ledönt a nyomorúságos fáradtság-érzet. Soha nem szűnik már meg? – teszem fel a kérdést nap nap után, ám válasz nem érkezik.
Hétvégére vendégségbe hívtak, már pénteken elutazom. A vendéglátó azért óvatosan megjegyezte, hogy ha nem vagyok jól, halasszuk el a látogatást. Nos, akkor tán soha nem mennék sehova. Túl kell ezen lendülni!

Talán a betegségek - de a magam helyzetében, inkább csak egészségi állapotról beszélek- javulásának előfeltétele a változás. Alighanem az egészségi probléma egy jel, jelzés arra, hogy valami nem kerek az életünkben. Átalakulás szükségeltetik, a lélek lázadása testi tünetekben jelenti meg magát. A mindennapok monotonitásába beleun az ember, a motiváció vesztés kedvtelenségbe torkollik. Főleg úgy élni a napokat, hogy mindig kísér valamilyen tünet, igazán nem könnyű. Nálam a krónikus fáradtság a gyilkos.

Egy ideje a szem ödéma és szem ekcéma miatt nehezebb. Valamiféle allergiáról lehet szó, aminek az okát nem találom. Az egészségügy természetesen most sem hazudtolta meg önmagát. Gondoltam, egyszerűen bemegyek a bőrgyógyászatra, ahol megnézik, mi a gond. Eleve fel sem engedtek a rendelésre időpont hiányában. Leghamarabb 3-4 hét múlva volt előjegyzés. Azt semmiképp sem tudtam kivárni, kaptam egy lehetőséget a szemészeten, miután reklamáltam és a dagadt szemeimet mutattam – megfordult a fejemben a szemmel verés ötlete is az ügy érdekében.
Órák hosszú várakozása után bekerültem, ahol elámultak a tüneteim csúnyaságán. Szteroidos kenőcs, ami szinte azonnal lehúzta a pírt és az ödémát. Tapasztaljam ki, mi válthatja ki az allergiát. Nos, otthon minden kozmetikum kiiktatása következett, lehetőségek számbavétele után, az eperre gyanakodtam. A kenőcsöt továbbra is használtam, pár napig javasolt, nem tovább. Továbbá nagy sajnálatomra epret semmilyen formában nem fogyasztottam. Pár nap múlva javult a helyzet, de azért még esténként bekentem a szemhéjaimat, mert rendkívül szárazak és ráncosak lettek. Aztán abbahagytam a kenőcsöt, másnap ismét beindult az allergiás folyamat, piros folt a szemem körül, majd a nap folyamán egyre inkább dagadt mindkét szemem körül. Estére két hatalmas szütyő keletkezett a szemeim alatt, akár egy hörcsög pofazacskója. Ekkor már félelmetesnek találtam a dolgot, azt hittem, másnap ki sem fogok látni az ödéma alól. Meglepetésemre a szteroidos kenőcs ismét megtette hatását. Teljesen nem szűnt meg a probléma, alig merek az emberek szemébe nézni dagadt, ráncos és vörös szemkörnyékkel, de legalább az epret kizárhatjuk.

Végül ismerős által sikerült bejutnom a bőrgyógyászhoz, ahol szintén szteroidos kenőcsöt és egy allergénektől mentes ápoló krémet írtak. Továbbá epicután tesztet javasoltak, ez a hátra felhelyezendő allergének sorát jelenti, amelyek reakcióját egy héten át nyomon követik. Először meg is riadtam, hogy egy hétig nem tudok ebben a melegben hátat mosni, de pánikra semmi ok, ugyanis őszre kaptam időpontot a vizsgálatra. Csupán három hónap, addig nézhetem a világot ödémás szemmel. És mi legyen a szteroidos kencével? Már a második tubust kennek magamra a pár napos kúra helyett.

   Pár napja kaptam egy amulettet, ami Allah szemét ábrázolja, az a tipikus török szem, amely kék karikában egy stilizált fekete szemet ábrázol, ami úgy néz ki, mintha egy vízcseppben helyezkedne el. Stílszerű, de örülök, mert azt tartják, hogy aki ezt hordja, azt az isten óvó szeme kíséri.

   Bár az is eszembe jutott, hogy az allergiáknak megvan a maguk lelki eredete. Azon gondolkodom, mi is az, amit nem akarok látni, amiről nem akarok tudomást venni, ami miatt bedagadnak a szemeim? Vagy épp ez a jel, hogy szembenézzek bizonyos dolgokkal, meghozzak döntéseket és változtassak az életem folyásán? Bár az is lehet, hogy szemtelen lennék mostanság? Itt az ideje az áttekintésnek, hiszen a szem a lélek tükre.