22 évvel ezelőtt
Tegnap Háy János novelláját olvastam, amelyben a nő arra kíváncsi, mit is csinált húsz évvel azelőtt, éppen azon a napon a férfi. Természetesen a férfi emlékezett az adott dátumra, mégsem mesélt el a nőnek aznapi tevékenységét- gondolhatjuk, miért ( egy másik hölgy volt a dologban) -, inkább azt mondta, nem emlékszik.
Ma 2017.05.05-öt írunk. Arra már én sem emlékszem pontosan, mivel telt a napom húsz esztendeje, de arra igen, mi is történt 22 éve. 1995.05.05-én betegedtem meg. Lyme-kór. A későbbiekben kitérek erre a fanyar, minden porcikánkat béklyóba húzó nyavalyára, ám ma éljük meg a mát.
Néhány éve írtam egy cikket a kullancsokról, ezt a Kullancsokról menüpontban olvashatod.
Remélem, aki e sorokat olvassa, talált a mai napban valami szépet, apró csodát, kis életenergiát. Láttál ma napsugarat, érezted az erejét? Örültél a tavasz friss fuvallatának? Történt veled ma valami igazán különleges, vagy mindösszesen egy unalmas, fárasztó és idegfeszítő napot éltél meg?
Tegnap a konyha padlóján fekve tértem magamhoz, rám sütött a nap, aminek igazán örültem, no nem utolsó sorban annak, hogy nem esett nagyobb bajom. A tavasz igazán szép időszak, ám a keringési betegségben szenvedők alátámaszthatják állításomat, hogy sokszor megszédülünk, kóvályog a fejünk, aminek következtében előfordulhat egy kis ájulás. Szóval velem is hasonló történ tegnap délelőtt. Az igazat megvallva, amióta felkászálódtam a konyha padlójáról, jobban érzem magam. Napok óta tartott már ez a szédülés, dolgozni sem tudtam menni. Hát ez a napi Lyme.
