Bármilyen betegség kapcsán megváltozik az ember életszemlélete. Egészen más szemüvegen keresztül nézzük a világot, amely fény hatására nem elsötétedik, mint ahogyan várnánk, hanem ragyogóbbá teszi tekintetünk tárgyát. Kinyílik  szemünk az élet parányi szépségére. Biztosan sablonoson hangzik, de tényleg észrevesszük egy kis részletben, például egy  virágban az élet fontosságát, a lélek lélegzetét. Napi Lyme-mal küzdve olykor nehézségbe ütközik bármit is észrevenni, ám a napok nem múlnak el nyomtalanul. Hiszem, hogy mindennek oka van. Jó azt gondolni, hogy nem ok nélkül történnek a dolgok velünk, úgy ahogyan, mert épp úgy kell történniük, különben nem lehetnénk azok, akik éppen vagyunk.

Az évek formálnak bennünket, ahogyan a Lyme is. Egy más életfilozófiával rendelkeznék, ha nem találkozom a Lyme betegséggel, ha az elmúlt 22 évem során semmilyen egészségi probléma nem merült volna fel az életemben. Néha áhítozva gondolok arra, hogy visszaforgatnám az idő kerekét..., de ki is lennék akkor ma?

Az életem tava egy olyan állóvíz, amelynek napi küzdelme segít másfajta szemszögből tekinteni a körülöttem zajló életeseményeket és egy sajátos ideológiát kialakítani. Az állóvíz olykor kavarog, mert a lélek érzékeny víztükör a tó felszínén. A testi bajok hullámzásának rezgése kihat a lélekre. Türelmetlenebb vagyok, ha fájdalommal küszködöm, ami természetes reakció - úgy vélem. Ezt is tanulni kell, alámerülni a tolerancia mélyvízébe, hiszen az én problémáimról nem tehet senki, ez az én életfeladatom, az én zsákom, amit cipelnem kell a mindennapok során, ahogyan mindenkinek a sajátját, kinek-kinek a saját poggyászát.

Jópár évvel ezelőtt, amikor épp csak újra megtanultam járni és már nem szorultam tolószékbe, minden nap hálát adtam az új sanszért. Amint felébredtem, az első gondolatom arra koncentrálódott, hogy valóban fel tudok-e kelni, valóban a saját lábamon tudok kimenni a fürdőszobába. Igaz-e, hogy nem szorulok mások segítségére, saját magam tudom megmosni a fogamat...? Óriási megnyugvás úgy felkelni, hogy ez igaz és nem csak vágyálom, esetleg elérhetetlennek tűnő célkitűzés. Sajnos az ember hajlamos ezekről az apróságokról megfeledkezni, velem is előfordul, hogy jelentéktelen dolgokon háborgok, elégedetlenkedem... , de aztán eszembe jutnak azok a napok, amikor nem ment minden ilyen egyszerűen, mint most. Ilyenkor visszaülepszem kis tavam medrébe, felöltöm az életszemüvegem és máris frissítem életelvem memóriáját.

A küzdelmek mellett a Napi Lyme megtanít számos lényegbeli különbség észlelésére. Formálja világlátásomat, és valljuk be, ennek akad azért jó oldala is.